Vegyes érzésekkel írok erről a szuper versenyről...
A pálya, a rendezés szuper volt. A várakozások magammal szemben pedig még szuperebbek...csak az eredmény...az nem...11. Sok az egyes benne, a felének biztos jobban örültem volna:) Az első ötbe kerülést láttam esélyesnek, ami nem is volt messze időeredmény szerint. De a számok makacs dolgok, halljuk nap mint nap. Főleg én mindig azt mondom, hogy csak az első helyezést nem kell megmagyarázni! Persze tényleg nehéz volt az első nap nagy porában minden egyes teszten két embert megelőzni-utolérni-látni, de a hazai pálya lejtése viszont akár ellensúlyozhatta volna ezt a nagy hátrányt. Mondhatnám a felkészülés hiányosságait, de van egy régi képlet: tehetség x szorgalom = eredmény. Csak az eredmény jelenik meg. Persze itt mindenki profi volt ki előttem végzett, nekem polgári foglalkozásom mellett heti egy edzéssel mire is számíthatnék? Az erdei teszt volt a gyengém, amire nem is készültem, mert a cross idők szerint az első 3-ba is kerülhettem volna vasárnap... Aztán jött az eső, jött egy bokorban rám váró szikla és a találkozásból eredő kiesés:( Vicces érzés volt. Nagyon jól éreztem magam az eső ellenére i. Nem késtem és a pályán sem lassultam a sár ellenére sem...erre mecsúszok az ideális íven. Látom, hogy a bokor előtt már nem tudok elfordulni-így nyújtottam az íven és a bokrot érinve, mögötte venném be a kanyart. Az ötlet kézenfekvő, de az "érintve" az hiba volt. A bokor mögött egy 1m x 2m -es szikla bújócskázott, amit csak akkor vettem észre, mikor annyi időm maradt csak, hogy becsukjam a szemem. Kis kicsúszás volt csak szerencsére, de a váltókar az elvesztette a versenyt velem együtt. Pedig olyan jó illat volt az esőtől - és igazi kihívássá vált a pálya erdei része is...ami tegyük hozzá-mindeddig sem volt egyszerű! Rövidre zárva, olyan versenyzők végeztek a top3-ban, akikkel még idén is volt fej-fej melletti csata (endurocross-ban). A nézőknek is látványosabb versenyforma hazánkban biztosan átveszi az enduro-tól a vezető szerepet, és egy sima OB is több mint 300 indulót vonz. Az enduro-ban is volt szerensénk most ehhez a bűvös 300-as létszámhoz-és milyen 300 induló volt!
Most nagy magyarázkodásommal búcsúzom, és kicsit igyekszem majd több időt szakítani edzésre, hogy legközelebb rövidebb bejegyzéseket kelljen írnom:)
A felső kép engem ábrázol porszívóként, míg a másokik sziklamászós fotó a hegyi keckék modern reinkarnációját kapta lencsevégre. A genetika nem old meg mindent, ezt az aggódó tekintetemből lehet kiolvasni--ugyanis a kép két dimenziós kifejezőerejét meghazudtolva, valójában ez egy háromdimenziós ilyesztő alakzat volt!:) Nem is mertem lenézni, pedig picit sem vagyok tériszonyos... Este gondoltam csak át, hogy nem lenne ott jó egyensúlyt téveszteni, mert legalább négyet pattannék a leérkezésig...hrrr!
.JPG)
.JPG)
