Az igazi endurocross eredeti elgondolás és szabályzat szerint tartalmaz egy cross pályát, füves mezőt és egy erdei szakaszt. Nos, itt ez a cross-mentesített verziója ennek a sorozatnak, de az erdő szépsége és változatossága kárpótolt mindenkit! A meglepetés pedig, hogy Magyarország legjobb motorversenyzője is ellátogatott erre a megmérettetésre(NTH108).

Az időjósok rémisztgettek mindenkit az egész napos eső lehetőségével, de a szerencse mellénk állt és tökéletes pormentes talaj és szuper erdő fogadott. Az indulók száma is „átlagosnak” mondható 200 fő körül volt, talán itt jön képbe a cross hiánya, hiszen a 18km-es körben igen szétszóródnak a kíváncsiskodók, nem úgy mint egy belátható cross pályán.

A felvezető kör is élmény volt, mert elég jó tempót diktált az egyik rendező-amúgy első osztályban versenyző Nádor Tomi. A rajtom most viszont nem sikerült valami fényesen, csak a középmezőnybe sikerült feljönnöm az erdei szakasz bejáratáig, miközben Kornélt már az első helyen láttam jókora előnnyel. Ilyenkor hat sajnos a cross szakasz hiánya zavarólag, hiszen az előzési lehetőségek majdnem 0-ra csökkennek,ha ilyen szűk a terep. Szerencsére a kör végére elengedtek sorban a „fiúk" és igyekeztem egy jó tempót motorozni, hogy mégse agyonverje Kori az egész mezőnyt. A meglepetés ekkor következett be, ugyanis azon kívül, hogy eljött egy hazai EC-re, én elkezdtem felzárkózni rá!

Az új Husaberg 570-es gépem ideális volt az erdei gödrökre, de inkább hittem azt, hogy kicsit látványossá akarja csak tenni a futamot azzal, hogy bevár. Látótávolságba érve jeleztem, hogy mi van, akkor indult a hajtás nála...aminek (és a balfék lekörözötteknek) hála, abban a körben sikerült egy magamhoz képest fél perccel lassabb kört produkálni.

Utána persze egy elakadós följáróval a hátam mögött még hajtott az "ügy", hogy ezt a távolságot a tankolásig nagyjából tartsam.

Tankolás utáni körben még sikerült jó időt motoroznom, de utána valahogy semmi nem jött ki...folyamatosan hosszú perceket töltöttem az egymással és velem harcoskodó körhátrányos versenyzők mögött, többször elakadtak előttem, elestem bennük, szóval a végére jó nagy hátránnyal futottam célba(csak a győzelmet nem kell megmagyarázni ugyebár). Erősen gondolkoztam azon, hogy kis szemléletbeli váltásra lenne szükségük az "elengedés" témakörében! Annyira más tempót tudnak, hogy nem az életüket kockáztatva -magukhoz képest nagy tempót vállalva- kéne hajtani a következő "tisztásig", hanem az első kanyarban külső íven akár megállva is elengedi azt, akinek nem vele kéne, hogy versenyezzen! Itt ezzel egyidejűleg majd’ két éves veretlenségemtől búcsúznom kellett, de így is jó volt egy világbajnoki szintű versenyzővel motorozni.

A végén azért meg kell dicsérni a  rendezőket, bár szívem szerint a beton épületek körül építenék én egy cross jellegű pályát, és kiegészítésnek a betonos elemeket is befoglalnám a verseny nyomvonalába, ami iszonyatosan látványos pontja lehetne az összecsapásoknak!