Borzalmasan vártam már az évkezdést, hiszen egész jó kis telünk volt. Lehetett motorozni is és ilyenkor a munka se lep be teljesen.
Március 1. lett volna az idénynyitó Dunaföldváron, a kis térproblémám is egész jól javulgatott, Motomax csapata Kuncz Ricsi vezetésével olyan családias hangulatot teremtett a depóban, hogy alig vártam a versenyt. Szombaton egy jót edzettünk piliscséven, hogy ráérezzek az erdei ritmusra, ami egész jól sikerült is...a Havasi-OKR PDS replica 450-essel iszonyatosan jó volt menni. Annyira könnyű volt, hogy minden kanyar élvezet volt. Viszont szombat este éreztem, hogy valami nem stimmel...hajnalban arra ébredtem, hogy mindenem fáj és lázas is vagyok. Sebaj, így jártam, gyorsan fókuszáljak a gyógyulásra, hiszen Szarkáspuszta a mumusom és ott indul a bajnokság. Munkát nem tehettem félre, így nem tudtam kiheverni az influenzát. Elmentem ugyan a verseny helyszínére, de annyira gyenge voltam, hogy úgy döntöttem nem kockáztatok. Így tehetem picit izgalmasabbá a bajnokságot, mert innentől minden futamot nyernem kell,ha bajnok akarok lenni!
Hétfőn már tudtam is kondizni picit és szombati felkészítő edzésen nagyon jót mentem Kacsával (Firtosváry) és terveztük a vasárnapi motorozást nagyban, de ezek szerint nem épült fel immunrendszerem rendesen. Szombaton többen körülöttem köhögtek és visszakaptam egy új verzióját nyavajámnak. Egy hét láz következett...
Szombati indulásom teljesen kérdőjeles lett. Kedvenc tanítványom is indul és vele, hogy most bombaformában van még egészségesen is nehéz lenne harcolnom. Így csak a túlélésre koncentrálva a biztos célbajutás reményében pakoltam..
Reggel nagy örömömre mgkaptam az új 2015-ös EXC-F 500-as KTM-versenygépem OKR Kuba Ricsitől, így influenzám is hátrébb szorult:)
A felvezető-körben már lehetett látni, hogy nagyon jó extrém szakasszal és szuper crosspályával vártak a rendezők (Solymosi család-Motomax Team-Arenamoto Team). Csak a csapadék maradt el...így por az volt bőven. Bíztam a jó startban, hiszen a tiszta levegő drága kincs!
A rajtom nem igazán sikerült, de a cross szakasz végére fel tudtam jönni a hatodik helyre és a dakar-menő Gyenes Emanuellel és Radek Bohuslavval harcoltam mikor láttam, hogy Kacsa egy durva lejáró alján próbálja kiszedni motorját egy fa alól. Ez neki egy gyors lezáró akkordnak is beillett, hiszen gyors amortizációval kikönyvelte a gépet a versenyből. A kör végére már egész jó előnnyel vezettem ami főleg a jó motoromnak és futóművemnek volt köszönhető. Viccesen arra gondoltam, hogy egészségem megóvása érdekében csak annyira hajtsak,amennyire muszáj. Így is tettem...régen szójárásom volt,ha valami miatt óvatosan kellett menjek, hogy "teszkó gazdaságosat" megyek-most meg annyira akartam vigyázni magamra, hogy új szövegrügynek a "vasárnapi teszkós menet" jutott eszembe..:)) A végére kis Gyuszó kiesett hátsó fék hibával, így meg is álltam a befutónál, hogy ne kelljen még egy 12perces kört vállaljak...tehát a szoros befutó emiatt állt csak elő.
Most már remélem megint kibetegeskedtem magam három évre,mert kb ennyi időnként robbanok le.
Fotókat ismét Kekének köszönöm, a segítséget meg OKR Kuba Ricsinek, Motomax Kuncz Ricsinek, WP Havasi Zolinak és MX-Outlet Lacinak.
Tavalyi extrém sorozat ékköve ismét nagyszabású rendezvénnyel jelentkezett. Nézők és versenyzők végre egy helyen és időben voltak jelen! Freestyle bemutatót Hujber Péter szolgáltatta, a cross mezőnyt Czúni Laci, az Extrém Ob-t pedig Németh Kornél színesítette. Kis helyen ennyiféle lehetőség a motoros kikapcsolódásra páratlan élmény volt.
A nevezéskor én bátran az extém mellett a cross futamra is beneveztem, mert nem gondoltam, hogy ennyire kiveszi erőnket az első ránézésre könnyűnek tűnő pálya. Sajnos a cross nyomvonal kissé szűknek bizonyult és nagyon egy ideális ív alakult ki,ami a homokos talajnak köszönhetően, szinte ellehetetlenítette az előzést. Az előfutamban a második kanyarra feljöttem már a remekül rajtoló Hujber mögé és a harmadik körben oda-vissza előzgetésbe kezdtünk a jobb rajtpozícióért a döntőben.
Végül sikerült lezárnom az ívét és rákészülni a döntőre.
Persze közben zajlottak az extrém bajnoki előkészítések, ami várható is volt, Kori jól elvert. Többször megfogalmaztam, hogy egy Vb szintű versenyzőtől sokkal le vagyok maradva. Kb annyival mit tőlem a többi hazai versenyző. Rosszul is veszi ki magát ez leírva...de nagyon csodálkozni nem kell, mert mindenki hobbisként készül és a profik a cross-ba összpontosulnak csak. Én 20 éves cross múltammal és 10 éves endurós pályafutásommal "elég" rutinosnak számítok és még a mai napig a fejlődési lehetőségek miatt versenyzek. Ez adja a szépségét a sportnak...
Ennek ellenére ez a viszonylag olcsó technikai sport sajnos veszélyessége miatt még nem szerzett elegendő lelkes versenyzőt, hogy "kinője" magát. Van pár tehetséges fiú,de összetett feladat velem először,majd Korival felvenni a versenyt. Triál és cross mellett az enduro is szükséges mindehez és rengeteg befektetett munka. 
Remélem hamarosan bekövetkezik mindez.
De vissza a futamokhoz. Nem sikerült egyszer sem elcsípnem a startot, hívhatjuk hagyományosnak is, de hamar Kornél mögé kerülve kaptam a másodperceket bőven. Pálya látványos akadályai jól elfárasztottak miközben a nézők és fotósok is részesei voltak a hatalmas csatákat,amik a 3-4-5-6-ik helyért zajlottak.
Az elsőségért csak egyszer kellett izgulniuk a nézőknek, mikor Kornél udvariasan előreengedett és két körön keresztül kereste az előzési pontot,amit szuperül meg is talált. Illetve a második futamban mindketten a mezőny végéről indultunk és négy egyenesen keresztül minden akadályon együtt haladtunk át összeütközve...majd én hibáztam és onnan küzdöttem föl magam a második helyre. 
A cross döntőt viszont elaludtam, de nem is bántam, mert sokat kivettek az extrém futamok belőlem és veszélyes,ha valaki erő nélkül megy ilyen nehéz akadályokon.
Összességében örülök az eredménynek, mert pár titkot láthattam a nagy Kornéltól, hogyan is old meg feladatokat. Tudtunk kicsit beszélgetni is a világ dolgairól,ami egy ilyen nagy versenyzőtől tanulhat az ember, hogy mi vitte fel a csúcsra és mi tartja fent?Minderről érdekes perspektívát hallhattam. Tanulni pedig biztosan, mert senkiről nem mond egy rossz szót sem, inkább keresi a jó tulajdonságait még az ellenfeleinek is, ha pedig nem talál jót, akkor nem is beszél róla. Tanulságos, sok embernek hasznára válhatna...
Gratulálok a rendezőknek és a versenyzőknek, én nagyon jól éreztem magam!
Karrierem bölcsője talán ez a hely. Fáj amikor azt látom, hogy kissé "alulreklámozott" rendezvény miatt a szervezők és a nézők is csalódottan távoznak a nap végén. Kétségtelen,hogy az extrém enduro nehéz sport és a sérülések is tizedelik a versenyzőgárdát, de olyan nevek is távol maradtak, akik miatt elindult fejlődésnek e sport. Profiknál csupán 12 induló míg amatőröknél négyen álltak rajthoz. Nem a Világ vége, de ezt a tendenciát reklámmal és színvonalas pályákkal kell megfordítani. Reméljük sikerülni is fog, mert nekem nem szívügyem ez a műfaj, de elmegyek versenyezni, mert ennyit tehet mindenki hozzá!
Kátai Peti szerencsére itt volt és Király Róbert is, aki a kezdő fordulón a harmadik helyet szerezte meg. 
A verseny a szűk indulói létszám miatt pörgős lett, az időmérő kört követően röviddel már a három futamos döntőkre került a sor. A "gyors kör"egész jól sikerült, mert hét másodperccel voltam gyorsabb mint a 125ccm kétüteművel versenyző Kátai "Extrém" Peti. Pályának az összekötő részein több előnyöm származott a motorom erejéből mint hátrányom a súlyából fakadóan az akadályokon. 
A rajtjaim ugyan nem sikerültek fényesen, de a tumultusokban,amik az első egyenesekben voltak, rendre szerencsésebben keveredtem ki mint ellenfeleim. A csata inkább Király Robival volt, mert egy fölfelében kívülről gondoltam megelőzni,ami nem minden esetben szerencsés...a fotó szerint ekkor sem volt az, mert kicsit kijjebb engedte motorját és csak a gyors irányváltás és gázelvétel mentett meg a bukástól.
Én is így csináltam volna természetesen:)
Összességében az igazi izgalmat a harmadik döntő hozta csak meg igazán, ahol akkumlátorom felmondta a szolgálatot. Se indítás, se alapjárat nem volt onnantól motoromon. Szerencsémre a generátor termel elegendő áramot, ha már jár a motor, csak a benzinpumpa gyengélkedett az áramhiányban. A rajt így nélkülem indult, mikor és a dombról begurulva indítottam motorom és hajráztam az ellenfelek után.
Az utolsó két körre sikerült befognom az éllovasokat, így bebiztosítva az összetett győzelmet a hétvégére. Második Király Róbert, harmadik Kátai Péter lett.
Csucsu (Attilacross Ungarn) mindig kedveskedik valami meglepetéssel a nézőknek és versenyzőknek...most a csajokon volt a hangsúly és a koktélbáron. Testfestés jól mutatott a szilikonon, míg az italoktól bódult hangulatban többen üvegesre nézték szemüket. Fura így versenyző szemmel látni mindezt. Nekem a versenyzés és a verseny egy olyan zárt világgá vált az idők folyamán, hogy ide húzódok vissza a hétköznapokból. Segít az "egyensúly" megtartásában és sportos életvezetéshez is segítséget ad. Nekem csak díszlet minden egy rendezvényen, főleg a lányok. Az energiákat a két órás hajtás bőven lefogja, talán az ellenfeleimnek is jobban kéne,hogy összpontosítsák figyelmüket.
A térdműtétem után hosszú kihagyást követően jöttem újra versenyezni, enyhe félelemmel legbelül, hiszen legutóbb azért elvertek rendesen. Magyarázni persze lehet és az sem kétséges, hogy két héttel egy porc és csontkorrekció után kell-e versenyre menni? Mindegy, én vállaltam a kockázatot és komoly veszélyeztetés nélkül végigmentem a versenyen.
Utolsónak sikerült rajtolnom, az első kör végére majdnem 3 perc hátrányom volt, majd feljöttem rövid időre a kategória első,összetett második helyre, mikor észrevettem, hogy elfáradtam. Ezután egy bukás és 1 perces büntetéssel harmadikként zártam a napot. Az nagy szó számomra, hogy nem vesztettem sok pontot, így jó esélyem van ismét bajnokságot nyerni,mert tavaly két sorozatot is sikerült elbuknom sérülés miatt.
Most visszatérőben egy régi kedves tanítványom volt első számú ellenfelem, aki tudásával és kondíciójával simán verhetne. Hugyecz Erik megjárta a Belga bajnokságtól kezdve EB-n keresztül amit csak lehetett, de sajnos a pénzszűke ismét visszahozta hazánkba. Persze nézőknek jó,ha itthon láthatják küzdeni, de tudjuk, hogy a nagy meccsek föntebb zajlanak. Mellette Adamek Imre képviselte a motocross szakágat.
Rajtom idei éves hagyományt őrizve borzalmasan sikerült,de a kezdő cross szakaszon gyorsan fel tudtam jönni a harmadik helyre és hamar Erik után eredhettem. 
Kicsit krosszosra sikerült futóművem az erdőben nem volt tökéletes, de nagyon jó tempót tudtam ezáltal diktálni és a kör végére már lőtávolba kerültem.Sajnos nagy harc elmaradt, mert az árokban hibázott Erik és utána egy defekt miatt fel is kellett adja a harcot.Onnantól teszkósra vehettem a tempót és élveztem a gyönyörű pályát és a jó testmozgást:)
Volt "nemkedvencrészem" is, de valahol szívni is kell, úgy lesz emlékezetes a hétvége!
Összességében örömmel zártam a napot,mert a lábam is egész jól alakult a két óra alatt, csak a végére fájdult meg közepesen. 
Sajnos Pethő Ádi nem tudta vállalni az indulást, mert visszaesett a betegségébe, ezúton kívánok neki jobbulást és kitartást a betegség leküzdéséhez! Igazi sportoló Ő, bízom benne, hogy nyerni fog ebben a harcban is!
Tokod-Ebszőnybána mind fekvésében, mind kialakításában abszolút „motoros-mennyországként” van előttem. Ha szeretnék valaha egy gazdaságot, azt ilyen változatos terepen és rendezetten képzelem. Jó ideje persze a rendezőket is szívatja a Natura2000-ami azt hiheti a mellékelt ábra szerint- hogyha megtiltja az ellenőrzött és rendezett körülmények között a motorozást, akkor a lelkes motorosok eladják paripájukat és az erdő tönkretétele helyett karitatív zarándoklásba fognak az ősgyepért. Én mondtam régen, hogy a zöldek azok olyan „sötétzöldek”, de igazából olyanok, mint a dinnye, csak felszínen zöldek. Már a siklóernyőzés is tiltott környezetvédelmi okokból a leg- alkalmasabb hegyeken, ami vicc, hiszen annál környezetbarátabb sportot ki se lehetne találni. Max 3 lépés és repül az ember a szelek szárnyán…de láttam olyan indoklást,miszerint optikai szennyezést okoz a Pilis fölött kőröző siklóernyős. Rendet kell tartani én is vallom, ezért nem motorozom az erdőkben. Viszont kellenek kijelölt terepek, mert alternatíva nélkül jönnek a gerillamotorosok, akiket lehetetlen megfékezni. Végre hosszú pereskedés és lemondott nemzetközi versenyek árán újra kinyithatta kapuit eme remek hely. Egy igazán jó versennyel indult így az év is.
Több mint 200 induló sok külföldivel tűzdelt mezőny és változatos időjárás jellemezte a futamot. Sajnos egy remek versenyző visszavonult (remélem ideiglenesen) a sporttól, ami azért is fájó, mert tavaly ő volt ennek a sorozatnak a bajnoka. Sok a gond a munkával és az emberekkel elmondása szerint, de a sport szeretete engem is a pályán tart, pedig rengeteg feladatot és gondot oszt az élet rám is.
2013 bal-évemet feledni kívánom és remélem, hogy tanultam hibáimból és nem vállalom idén is túl magam. A verseny izgalmasan indult, hiszen a felvezető körre elkezdett esni az eső, ami a por szempontjából ugyan jó hír, de sok olyan emelkedő van ezen a pályán, ami szárazságban is nehezen járható! De szerencsére a rajtra elállt és megvárta az utolsó 3 kört, hogy izgalmassá tegye a küzdelmeket!
Rajtom nem sikerült valami fényesen, a huszadik hely környékén fordultam az első kanyarban. Aztán láttam, hogy eléggé elhúztak a szerencsésebbek és kemény hajtásba kezdtem. Jó ütemben tudtam előzgetni ellenfeleim és az extrém akadályokon is jól át tudtam menni szerencsére. A kör végére már a 3.helyre sikerült feljönnöm és igazán élveztem a versenyzést. A következő kör felénél utolértem a vezető helyen motorozó Szlovák Martin Kratky-t és sikerült hamar el is lépnem tőle.
Mondjuk sokat kivett belőlem az első fél óra, mivel sietnem is kellett és a pálya is kemény és rumplis volt. A futóművem nagyon eltalálta Havasi nagymester, csak kicsivel kellett volna keményebb beállítást választanunk, úgy a kezem se durrant volna be talán. A felkészülésem nem volt túl jó, hiszen a térdem vár egy műtétre és a futásokat ki kellett hagynom.
Talán ezért is kapcsoltam gazdaságos üzemmódba a harmadik kör elején már. Szerencsére a többiekénél sokkal jobban felkészített Husaberg 500-as gépemmel örömmotorozni kellett csak. A nehéz részeken olyan könnyedén repültem át, hogy néhányszor azon gondolkoztam, ha mások is lennének annyira figyelmesek a tesztelésekkor, milyen gyorsan kéne menjek, hogy győzelemért küzdhessek?! Valószínűleg a 28éves rutinom is kellhetett, hogy a végén a korcsolyapályává változott terepen bukás nélkül célbaérhessek, de igazi kihívás volt ilyen szakadó esőben versenyezni. Kratky is nagyot hajrázott, így picit nekem is sietnem kellett a befutóra. Az extrém akadálysor vizesen eléggé izgalmas volt minden körben, mert nem tudtam hányan és milyen alakzatban hemperegnek előttem.
Sajnos azt is be kell valljam, hogy a dupla gumi feljárótól halálfélelmem volt mindvégig, bár olyan szép kézenállást,mint Kun Szabi barátom nem produkáltam idő hiányában, de azért rendesen izgultam előtte minden körben. Utólag ugyan nem értem miért nem ugrattam fel a tetejére, de most már tudom és legközelebb remélem meg is fogom lépni…
A következő megmérettetésem most egy artoszkópos térdműtét, majd az extrém enduro kupa Győrben. Bízom benne, hogy ezzel kicsit közelebb hozzuk az embereket a sporthoz és a fiataloknak is kedvet adhatunk a versenyzéshez!
Teremcrossos dupla lábfejtörés és műtét emléke már halványult, jó emlékekkel távoztam a Hatnapos Világbajnokságról és igazán jó formába kerülvén készültem a hétvégi edzésre. Sajnos hagytam magam rábeszélni egy jótékonysági rendezvényen való indulásra, mely Pető Ádi gyógyulásáért lett életre hívva. Nem arról van szó, hogy ne tennék meg mindent csapattársam felépüléséért, hanem az extrém enduro rengeteg veszélyt rejt, és kis laza edzés többet ért volna a szezonzáró bajnoki előtt, mint egy ilyen verseny. Mondtam is, hogy inkább leküldöm a pénzt, amit erre a célra szánok, minthogy induljak. De hagytam magam…
Szuper idő volt, igazi hamisítatlan későőszi nap, gyönyörű színekben pompázó erdők és illatok…kirándulóidő és versenyre is tökéletes! Parád maga festői szépségével el is varázsolt, a pálya is szuperül sikerült a rendezőknek. Remek formába kerültem én is a világbajnokság után és olyan könnyedén mentem a pályán, hogy magam is meglepődtem!
Már arra gondoltam, hogy megszerettem az extrém versenyformát, mikor az egyik patakátkelésnél a víz alatt hiányzott a kövezés egy méteres szakaszon és váratlanul kiütötte kezemből a kormányt. Nekiestem az ellenpartnak és ugyan a bő fél körös előnyöm nem indokolta volna, de felpattantam és bár éreztem, hogy eltört a kezem, de befejeztem a futamot.
Nagyon szomorú voltam, hogy ilyen bagatel hiba miatt szívok megint. A sors fintora és összejátszása, hogy a lábtörésem is csapattársammal való fölösleges küzdelem alatt történt és ugyanaz a doki műtötte lábam, mint aki a magánklinikán helyére rakta kézfejcsontomJ!
Szép röntgenfotókkal hajráztam az évem és bízok abban, hogy 2013 után 2113-ban már nem kell versenyeznem semmiért;)!
Volt még kihívás részemre (maradt is még sok). Így kis szervezés után úgy döntött az új szakágvezetés, hogy bízik abban, hogy szükség esetén én is meg fogom tudni szerelni motoromat. Ez örömmel töltött el, mivel annyit hallottam a legnagyobb off-road banzájról-melyben minden nemzet legjobb hat pilótája képviselteti magát-hogy vártam is a versenyt. Az évem nem indult túl jól, de szerencsére az új nézőcsalogatóbb műfajban (extrém enduro) győzni tudtam 100%-os teljesítménnyel és a nyílt enduro Ob-n is elég szép előnnyel várom a döntő fordulót.
A sok munka mellett egyre nehezebben tudtam időt lopni a sportolásra. Valahogy olyan akadályokba ütköztem, ami egy teljesen új irányba indított el a jövőképemet illetően. Sírni nem szabad, feladni meg főleg, de az szent, hogy kihívásban eleget biztosított az élet idénre!
Összeszorítottam fogam és a verseny előtt már egy héttel kiérkeztem Szardíniára a mért szakaszokat bejárni és kicsit akklimatizálódni a talajviszonyokhoz.
Szikla és por volt a mértek két alkotóeleme, amin én soha nem edzettem, így szükség is lett volna, hogy pár edzést is beiktassunk a verseny előtt, de sajnos a motorok az utolsó szabad napunkra érkeztek csak meg…de hagyjuk is, mert a teszteket úgyis csak gyalogosan lehetett bejárni-betanulni. 12 darab 6-9km hosszú pályát ilyen domborzati viszonyok mellett 2 óra volt körbejárni.
Mivel minden kört mértek, így rögtön telivel kellet menni rajtuk, de be kell valljam, nem igazán tudtam megjegyezni csak a veszélyes részeket.
Végülis elég volt, mert nem buktam egyszer sem a verseny alatt-de lassú is voltam az élmezőnyhöz viszonyítva! Nagyon szép helyeken ment a nyomvonal, igazi felüdülés volt kiszakadni a munkából és sportnak élni megint! A negyedik napra jött ki igazán, hogy jól táplálkoztam, mert a többiek inkább lassultak, míg a kezdeti 50-60közötti abszolút idejeimből sikerült top 30-40ig feljönni! Segített sokat, hogy a motoron eltöltött idő visszahozta a motoros rutint és egyre biztonságosabban tudtam menni. Az utolsó napra még volt matematikai esély is, hogy arany fokozattal végzek(időeredményeim 10%-nál kisebb lemaradást mutassanak a győzteshez képest), de erről hajszállal mégis lemaradtam…sajnáltam, hogy nem volt még két-három nap plusszba, akkor már sikerülhetett volnaJ!
A záró nap hagyomány szerint egy kis cross verseny volt, amire visszakeményítettem futóművem majdnem teljesen a megszokottra. Sajnos a majdnem ott maradt a mondatban és ugyan nagyon tetszett a pálya, de bedurrant az alkarom a negyedik körre… A felvezető körben már éreztem, hogy jó erőben vagyok és látom a jó íveket. A rajtnál jól ki tudtam ugrani és ötödikként tudtam fordulni csak kicsit kisodortak a jó ívről. Nyolcadik helyért küzdöttem egy svéd gyerekkel nagyot,
oda-vissza előzgettük egymást, majd már láttam az ausztrál versenyzőt előttem a hetedik helyért…ekkor vettem észre, hogy nem tudom a kormányt fogni. Ez az álmoskönyv szerint se jelent jót, főleg mikor a mi futamunk volt az utolsó és előttünk már bő hatszáz versenyző futott hat kört legalább-szóval sok sima rész nem maradt nekünk! Így maradt a nyolcas szám a végére.
Sokat tanultam, főleg azt, hogy egy pohár víz is lehet nehéz, ha egész nap tartod a kezedben…így a probléma okozta stressz is ilyen, hogy akkor kell vele foglalkozni,mikor meg tudod oldani. Ha nem megy, leteszed, rápihensz és újra felemeled utána megoldani,mikor itt az ideje. Úgy menni fog!
Megismerkedtem sok új emberrel és ismét kiderült milyen kicsi is a világ. Talán a motorsportunk megújításához is megtaláltuk kint a gyógyszert, remélem lesz erőnk véghez is vinni!
Történt ugyanis, hogy lemaradtam a cseppet rövidített endurocross sorozat nyitó fordulójáról gipszem miatt. Hat forduló, ponteldobás nélkül, valamint a 3 pontnyi különbség a futamgyőzelem és a második helyezés között matematikailag lehetetlenné tette, hogy versenyben maradhassak a bajnoki címért. Hát az újonnan a „nézőcsalogatónak” szánt sorozat megnyerését tűztem célomnak az enduro nyílt bajnokság mellett. Viszont be kell valljam, az extrém versenyforma a lehető leg távolabb áll tőlem, de a nézők és a versenyzés kedvéért miért is ne?!
Picit motorgyilkosnak tartottam a helyet, de ennyi utazás után nem futamodhattam meg és változatos bukásaimat követően azért csak sikerült győznöm.
Engem jobban meglepett, mint másokat, annyit elárulhatok!
Második fordulót Piliscséven tartották, ahol már népesebb indulószámmal mutathattuk meg mit tudunk mi extrémül:J! Itt a pálya extrém utcájának egy bizonyos részét leszámítva-emberközelibb volt a nyomvonal, de a nézőket az általam „oroszrulettnek” elnevezett buktató vonzotta leginkább.
Az oldalazóban elhelyezett három leásott gumisor ugyanis kíméletlenül szedte „áldozatait”.
Senki nem úszta meg „előreszaltó” nélkül! Az, hogy az első gumisor előtt sziklakerten kellett átmenni, az sima ügy volt, de a megdőlt leásott gumisorról elugratni nem lehetett, csak átemelni a motor elejét és úgy továbbmenni.
Viszont a túloldalon lefektetve autógumiból egy mezőt csináltak, ami rögtön megakasztotta az első kereket, amikor a hátsó kerék éppen átment volna a gumiakadályon. Ebből nekem futamonként kijutott bőven…és viccesen édesapám kérdezte is a döntőt követően, hogy azt számolták, ha minden körben elesek, akkor hányadikként érek célba?
Szerencsére eggyel kevesebbszer buktam, minthogy másodikként kelljen dobogóra álljak!
Engem ismét jobban meglepett persze győzelmem, mert volt egy jó felvétel, melyet „belinkelek”-ahol kimondom, mit gondolok, miközben esek át a kormányon(1:30 és 2:30.körül is)…
Évzáró forduló Bordányban volt, ahol viszont igazán technikás és látványos pályát sikerült építeni,ami nem tette tönkre még a motort sem és élvezetes,de nehéz is volt egyben.
Élmény volt versenybe szállni az extrém királyként elhíresült erdélyi Dakar-menővel(Gyenes Emanuel), valamint a Magyar extrém királlyal és szintén Dakar-menővel Kátai Péter személyében! Itt éreztem, hogy a supercrossos múlt sokat segített, mert a nehézsége mellett crossos múltammal ismét nyerni tudtam.
Végre nem kellett csak a szerencsének köszönni az eredményt, hanem ugyan nagy küzdelem árán, de sikerült győznöm egy ilyen nemzetközi mezőnyben is!
Összességében örülök, hogy sikerült egy frissen született sorozatban nyernem és remélem, sokaknak meghozza kedvét saját maguk kipróbálására ez az igazán „alacsony költségvetésű” sportág! Hiszen itt majdnem fölösleges a tuning a motorba, sokszor a széria futómű jobb is, mint a keményebb, gyors tempóra fejlesztett drága rugózás. A motorerő is másodlagos, itt tényleg a motoros technika a döntő és nem mellékesen látványos is a nézőknek az enduróval ellentétben!
A motorozásból ugyebár lassan tizenöt éve köztudott, hogy egy Magyar bajnoki szinten megélni lehetetlen, így érthető is, hogy energiáim nagyrésze nem a motorozásba folyik.
Megszoktuk az elmúlt években, hogy agyonmagasztaltam az évadzáró pályáját! Igen, a Királyválasztót, amiből ez az egész cross-country, vagy kétórás endurocross, vagy akármi is kifejlődött és sikeres lett. Persze akkor még a szervezők nem is sejtették, hogy ebből a rivalizálásból komoly sorozat lesz. 29 éve már tart, és mindig eljönnek a crossosok, hogy megmutassák az endurósoknak, hogy ők a kemények. Én is ezért jöttem 1991-ben először ide és győztem.
Majd 10 és 20 év múlva is. Idén a crossosok valószinűleg úgy gondolták, hogy megbíznak bennem, hogy képviseljem érdekeiket, hiszen távol maradtak. Lehet, hogy az időjárás...igen, ez sokakat távol tartott, mert csak 150-en neveztek a szokásos 300-al szemben!
Végülis csak cross licencem van, bár az endurocross mezsgyéjén versenyzek hat éve. Néha belekóstolok még a cross élmezőnybe is, de a sok munka mellett nehezen megy a felkészülés az új generáció ellen.
Fényes példa erre az idei csapatbajnoki, ahol erőteljes kudarcként éltem meg bokasérülésemet és a visszafogott tempómat. Tanultam ugyan belőle, de régóta tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy a homok az nem az én játszóterem! Főleg túllocsolt formában,amikor minden tartását elveszítve, csak a súlyától van kis ellenállása. De felfújtam arcom és szerdára kipofoztam lábam és visszamentünk Havasi Zoli WP-mesterrel a tempót és a beállításainkat orvosolni. Sikerült is szerintem, mert keményebb első teleszkópot és egy David Knight settinges hátsó gátlóval már otthonosan mozogtam a nekem zord talajon. Igen, akkor vissza a témához! Őrbottyán adott otthont a versenynek, ahonnan indult is ez a sorozat. Máriahalom ugyan véleményem szerint adottságait tekintve kiegyensúlyozottabb volt cross és enduro között, de itt is szuper munkát végeztek a rendezők! Extrém akadályok(jégtömbök, sziklák, farönkök, gumik), homokos fel és lejárók, saras-nyomos erdei részek és ad-hoc crosspálya sok rumplival színesítette a terepet.
A nehézségi fokáról elárul sokat, hogy a felvezető kör után ki kellett két részt is venni, mert 45 perc se volt elég a hátsó alakzatnak, hogy teljesítsék a távot! A rajtot szokás szerint a hátsó harmadban abszolváltam. A kör végére viszont felzárkóztam a remekül rajtoló Szekeres Zsoltra, aki viszont iszonyatos jól ment, egészen ameddig bele nem akadt egy mély nyomba. 
Ott gondolom elgurult a gyógyszere és utána közel se hozta a kezdeti köridejét,ami elég is lett volna, hogy végre lealázzon! Innentől tudtam a tartásommal és a táj és pálya szépségével foglalkozni és egy biztos előnyt kiépítve tizedik alkalommal elhódítani e koronát!(megszámoltam hányszor van bevésve a nevem a koronába):)
Jövőre azért remélem az idő is kegyesebb lesz hozzánk és, hogy jön még pár crossos, hogy megnehezítse életemet-dolgomat nyugdíjba vonulásom előtt:)))
Ezúton gratulálok mindenkinek, aki teljesítette a távot, hiszen azért voltak benne igazán kemény elemek és engem is jól kifárasztott a végére!
Fotókért hála Kekének!(ismét):)
Minden okom meg is volt az aggodalomra,hiszen a 6 napos Vb-n is ő képviselte hazánkat(többek közt),amire a felkészülést Zsembery Barnával végezte. 
Így kondival nem lehet problémája a pályaismeretről is hasonlókat gondolhatjuk... Az időjósok ugyan rémisztgettek esővel, de pont jó volt anélkül is. 
A rajtjaim mostanában nem sikerültek túl rózsásan, de szerencsére egész jól összeszoktam a "kis" 570-es jószágommal és a kör cross szakaszára érve be is előztem Gyuszót, majd a következő cross bejáratánál, az addig jól nyomuló Szekeres Zsoltit is. 
Utána maradt időm élvezni a pálya szuper és látványos nyomvonalát..igazán mesés helyen fekszik sportunk "gyöngyszeme":) A tankoláskor ugyan visszaelőzött Gyuszó, de a sors fintora, hogy ugyanott előztem vissza,ahol első előzésemet is bemutattam rajta. Ugyan tanult belőle és zárta a belső ívet, de kívül is találtam egy egész jó lehetőséget...innentől pedig tudtam a saját tempómat motorozni a befutóig. Nagy élmény volt ilyen terepen motorozni, hiszen egyre kevesebb pályán engedélyezett a sportunk.
Sajnos a "sötétzöldek" nem fogják fel, hogyha nem hagynak legális terepet a sportolóknak, akkor illegálisan az erdőkbe mennek randalírozni motorjaikkal. Nyugati kultúrállamokban ezt már sikeresen beépítették jogrendjükbe és a konstruktivitás nem áll messze az elméjüktől. Ideje volna felnőni idehaza is, mert az az idő elmúlt, hogy "bölcs vezérünk" kimondta: "el lehet menni Magyarországról..." Igen, de nem nekünk(sportolóknak)! Fotókért ismét nagy köszi Kekének, aki nem csak szeret,de tud is fotózni:)!
Nem hiába a sok külföldi a rendezvényeiken és a hazai versenyzők is rengetegen érkeztek a tikkasztó áprilisi hőség ellenére is. De már kezdek öregedni és a sport ellen a régi buta szabályokra hivatkozva rossz döntéseket hozókat egyre kevésbé bírom elviselni.
Sajnos most ez adott kis keserű szájízt a teljes versenyhez,de összességében még így is az év versenyének éreztem. Történt ugyanis, hogy az egyesületek összefogtak az enduro szakág királya ellen,merthogy a fejlődés gátját látták benne. Sasó, kinek sokat köszönhet a sport, ugyan az alapot megteremtette, de a megújulás napjainkra szükségszerű volt.
Én is bizalmat szavaztam a Nagy Peti nevével fémjelzett társulásnak, aki látványosabbá és színvonalasabbá szeretné tenni ezt a népszerű versenyformát.
Persze a pénz itt is nélkülözhetetlen, de a rendezőknek egy olyan alapinformációkkal szolgáló fiatal csapat, mely nézőcentrikusságot követel, többet segít mint aki hagyja, hogy színvonaltalan helyszínek is kapjanak rendezési lehetőséget. Itt Ácson az extrém akadálysor igazi csemege és rosta is volt egyben, de nehéz ezt uniformizálni, főleg,ha sok az induló...mert egy nehéz "elakadós" extrém utcán az egész versenyt "megakaszthatják" a nem olyan ügyes versenyzők.
Tóth Laci, kedves régi versenyzőtársam sajnos még nem nőtt fel az új kor szellemiségéhez, és minden olyan szerinte veszélyes akadályt eltúratott a cross pályán, ami látványossá tehette a pályát. Én értetlenségemnek hangot is adtam, hiszen "Kutyát" egy nagyon tisztességes és jó sportembernek ismertem, aki tud különbséget tenni a szükséges és buta dolgok között. Sajnos most hibázott, de én hiszek benne, hogy ugyan bután értelmezte a "régi" szabálykönyvet és legközelebb a jövőt képviselő emberek véleményére hallgatva hoz döntéseket. Én a sárgödör elé beiktatott lassítót, ami megakadályozta annak átugratását még értem is, de a pályán az 1m-nél alacsonyabb dombok (hullámsorok) eltúratását már nem. Ugyanis ami 1méternél alacsonyabb, az nem is számít "akadálynak", ha pedig a régi szabálykönyv szerint annak számít, akkor figyelmen kívül kell hagyni, vagy egy elkerülő utat biztosítani a "turistáskodó" versenyzőknek. A sárgödör elé tényleg jogos volt egy lassító mert nagy tempóval érkeztünk erre a szakaszra, de picit hátrébb helyezve, az igazán jók átugorhatták volna, ezzel látványosabbá téve a szakaszt. De a sportról talán ennyit, most lássuk miért is volt ilyen emlékezetes a verseny!
Nagyon fárasztó volt vakon motorozni ilyen nehéz terepen, de egyben emlékezetes és tanulságos is. Számomra az vált itt világossá, hogy a vesztett helyzetben is kitartóan dolgozva, elérhető a cél, ami egyben példa lehet mindenkinek!
Az sem számít,ha ez nem hat meg senkit, de nekem egy jó lecke volt a nap-persze örülnék,ha ezen felbuzdulva mindenki ilyen keményen edzene és versenyezne, mert akkor nehezebb lenne a dolgom a bajnokság megnyerésével:)!
Az időjósok rémisztgettek mindenkit az egész napos eső lehetőségével, de a szerencse mellénk állt és tökéletes pormentes talaj és szuper erdő fogadott. Az indulók száma is „átlagosnak” mondható 200 fő körül volt, talán itt jön képbe a cross hiánya, hiszen a 18km-es körben igen szétszóródnak a kíváncsiskodók, nem úgy mint egy belátható cross pályán. 
A felvezető kör is élmény volt, mert elég jó tempót diktált az egyik rendező-amúgy első osztályban versenyző Nádor Tomi. A rajtom most viszont nem sikerült valami fényesen, csak a középmezőnybe sikerült feljönnöm az erdei szakasz bejáratáig, miközben Kornélt már az első helyen láttam jókora előnnyel. Ilyenkor hat sajnos a cross szakasz hiánya zavarólag, hiszen az előzési lehetőségek majdnem 0-ra csökkennek,ha ilyen szűk a terep. Szerencsére a kör végére elengedtek sorban a „fiúk" és igyekeztem egy jó tempót motorozni, hogy mégse agyonverje Kori az egész mezőnyt. A meglepetés ekkor következett be, ugyanis azon kívül, hogy eljött egy hazai EC-re, én elkezdtem felzárkózni rá! 
Az új Husaberg 570-es gépem ideális volt az erdei gödrökre, de inkább hittem azt, hogy kicsit látványossá akarja csak tenni a futamot azzal, hogy bevár. Látótávolságba érve jeleztem, hogy mi van, akkor indult a hajtás nála...aminek (és a balfék lekörözötteknek) hála, abban a körben sikerült egy magamhoz képest fél perccel lassabb kört produkálni. 
Utána persze egy elakadós följáróval a hátam mögött még hajtott az "ügy", hogy ezt a távolságot a tankolásig nagyjából tartsam.
Tankolás utáni körben még sikerült jó időt motoroznom, de utána valahogy semmi nem jött ki...folyamatosan hosszú perceket töltöttem az egymással és velem harcoskodó körhátrányos versenyzők mögött, többször elakadtak előttem, elestem bennük, szóval a végére jó nagy hátránnyal futottam célba(csak a győzelmet nem kell megmagyarázni ugyebár). Erősen gondolkoztam azon, hogy kis szemléletbeli váltásra lenne szükségük az "elengedés" témakörében! Annyira más tempót tudnak, hogy nem az életüket kockáztatva -magukhoz képest nagy tempót vállalva- kéne hajtani a következő "tisztásig", hanem az első kanyarban külső íven akár megállva is elengedi azt, akinek nem vele kéne, hogy versenyezzen! Itt ezzel egyidejűleg majd’ két éves veretlenségemtől búcsúznom kellett, de így is jó volt egy világbajnoki szintű versenyzővel motorozni.
A sok év előnyom a pályán ugyan még tartja magát a fiatalos lendülettel szemben,de tudom,hogy még mindig sok mindent tanulhatok, főleg amíg szeretem a motorozást ennyire!
Mostani versenyen a munkanap sokat rontott(szombat munkanap volt),de még így is rengetegen álltak rajthoz...ez dicséretes. Sajnos a porral egyenlőtlen csatát vívott a rendező, ami a hosszú hetek szárazságának is betudható volt. A rajt után viszonylag hamar az élre álltam és igyekeztem egy kényelmes és biztonságos tempóval túlélni a napot. Sikerült is és finom volt az étel meg az Érdi Se sátrában a kávé is:)! Most viszonylag nagy változások látszanak az EC-ben, én várom az eredményeket,mert a sportolónak nem a szöveg,hanem a végeredmény számít! Remélem új uraink okosabban tudják véghez vinni céljaikat! 
Fotókat köszönöm Kekének, aki ugyan nem szereti a port,de állja:))
