Teremcross és egy kellemes élmény.

Emlékeim szerint már 22 éve nem volt Budapesten teremcross. Jó volt ismét ekkora publikum és sajtónyilvánosság előtt versenyezni! Most nem a saját érdekeim miatt írom ezeket! Soha egy forintot nem kerestem a versenyzéssel, csak költöttünk rá. 26 éves pályafutásom mára a hobbi kategóriába sorolta a versenyzést -ami nem is baj-  mert így még remélem sokáig egészségesen élhetek kedves időtöltésemnek! Elfelejteni ezt úgyse lehet, de látni kell, hogy az új nemzedék feljövőben van és azt is, hogy lehet egy profi gárdával sikeres nagyszabású versenyeket is rendezni! És itt a hangsúly. Az oka is ez,amiért a rengeteg bajnoki címemet nem koronázta biztos anyagi siker. A profi és az amatőr között nem csak az a különbség, hogy a profi mindig jól teljesít és az amatőr csak akkor,ha jó napja van! A különbség az,hogy az igazi amatőr akkor se teljesít elég jól,ha jó a kedve! Ezt a sportot még nem irányította profi!!! Tessék csak megsértődni MAMS felső vezetők, szakosztályvezetők és klubvezetők! Nekem a munkám során rá kellett jönni, hogy szerencsével sokáig operálni nem lehet, hanem a tudás és a szív számít csak. Szavak emberei a mi kis "politikusaink",akik megjelennek egy gyengén szervezett és elhúzott éves díjátadón százezres zakókban és a semmiről beszélnek nekünk. Habár egy egészséges gondolat elhangzott szájukból: "a sport-turizmus és aktív pihenés, sport-része lehetne a kormányzati célnak.." Emiatt fejet hajtok,csak a sportolók annyiban alkalmatlanok a politikusi pályára,hogy náluk nem a magyarázat,hanem az eredmény számít! Kökényesi Gyuri-bának is fejet hajtok életemben először,mert ugyan biztos nem karitatív okok vezették a rendezéshez(nem is várnám el senkitől),de jó példával járt elöl,amivel többet segített a sportnak,mint valaha gondoltam volna!  Gratulálok is innen neki: Gyuribá, jó volt! Én-mint említettem- küzdök kis cégem fennmaradásáért, így csak kérem, ha valakit érdekel ez a méltatlanul háttérbe szorított sportág és érez szívet és tudást magában,az egy pályázattal keressen meg engem és ígérem elintézem, hogy egy olyan emberrel üljön egy asztalhoz,akinek segítségével felvirágoztatható a motorsport országunkban! 

Innentől akkor mesélek picit magáról a versenyről is, csak betegen fekve a fent olvasott gondolatok is kijöttek,hát "freestyle" műfajban itt szabad volt leírnom:)

Jó érzéssel érkeztem, merthogy a versenyeken otthon érzem magam. Ezért versenyzek a mai napig! Olyan energiákat mozgósít egy verseny, amit sokszor már kihaltnak hihetünk magunkból a hétköznapok rohanásában! Bencét tartottam -nem ok nélkül- legnagyobb ellenfelemnek. Jó a technikája, profi a felkészülése és a csapatháttere. Fiatal,de kezd benőni a feje lágya! Mindenkinek van persze tanulnivalója, így lépéselőnyből indultam a távnak. Visszaemlékezve mikor én is annyi idős voltam(18-20), akkor vertem el először a külföldi nagy neveket teremben, szóval akár ő is elverhet simán! A motorváltás időzítése nem volt a legszerencsésebb, de egy hét alatt kezdtem megszokni az új, narancssárga szörnyeteget:) Azt hozzávesszük, hogy csaknem 10 éve zöld színekben hajtok, hát sokakat meglepett a döntés...de egyszerű matek képlet az oka szimplán. Amennyibe került volna nekem az évem zöldben maradni, annyit nem ért a motorozás már nekem. Az OKR-es Kuba Ricsi pedig már évekkel ezelőtt jelezte, hogy szívesen látna csapatában. Ricsi számomra egy nagyon pozitív arca volt a sportnak, mert lélekkel állt hozzá. Így a versenyző is szívesebben teszi "kockára életét":)! Szóval pont egy héttel a verseny előtt átöltöztem KTM színekbe! Nagyon más egy narancssárga motor kezelése, súlypontja, mint amit 10 éve szokok. Így kissé kapkodva,de elég jó formában vártam a futamokat!

Első nekifutás elrontott rajtja után, sima győzelemmel és legjobb edzésidővel már adott kis plusz energiát, amit a középdöntőben picit Hujber Petya harca megkoptatott,mert tisztában voltam tempómmal és azzal a ténnyel, hogy szinte lehetetlen előzni. Nos őt első lehetőségnél nem tettem ki a palánkra, utána pedig olyan jól zárta az íveket, hogy majd megütött a guta hátul kullogva. Tanulságos volt persze és csak azt nem értettem, hogy miért kockáztatja életét a győzelemért? De nem vagyunk egyformák és a döntőben nem aludtam el a startot,aminek köszönhetően határozottan az élre álltam a második kanyarban...és győztem:)) Mögöttem Petya lett második szép versenyzéssel, míg a startnál kicsúszó Bence az ötödik helyig küzdötte fel magát! Sajnos az időtervet tartani nem sikerült a rendezőknek, így majdnem egykor volt a díjkiosztó...így visszaemlékezve néhány betétprogram színvonalán talán egy hangyányit kéne javítani:)

Vasárnap hulla fáradtan kezdtem a napot,de sikerült egy másodpercet javítani legjobb időmön, és magabiztosan várhattam a finálét,amit most problémamentes meneteléssel értem el. Viszont a rajtnál még nem érzem a KTM olajos kuplungját és nyolcadikként fordulva csak a hatodik körre sikerült feljönnöm az addig tetemes előnyt kiépítő Bence mögé. Láttam esélytelen befogni őt, főleg úgy, hogy a jeladóm befordult -az első villa és a váz közé- és balra nem fordult a kormányom a futam felétől. De az összetett győzelem így is az enyém lett...tehát,ha nem maximalista lennék nem zavart volna ez az apróság...

Mindenesetre örömmel gondolok vissza a csarnokban töltött órákra, és remélem lesz folytatás, talán földes talajú pályákon is...és tavaszt csinál az első fecske,ha nyarat még nem is:)