Már elég rég nem voltam gipszben, de sajna a nagy számok törvénye engem is besöpört a kórházba. Erőnlétileg és motoros felkészülésileg egész jól futottam neki az évnek, de a sok munka az idegi oldalt azért eléggé gyengítette.
A motorozásból ugyebár lassan tizenöt éve köztudott, hogy egy Magyar bajnoki szinten megélni lehetetlen, így érthető is, hogy energiáim nagyrésze nem a motorozásba folyik.
Most talán ennek hatására is éreztem úgy a menetben, hogy a tempóm renden volt, de a pörgős ritmust átvenni még kellett volna pár futamnyi idő. Az edzés után már láttam hibáimat és gondoltam, hogy jó lesz most ezeket javítani és egy kemény meccsen eldönteni, hogy a fiatalság és az élsport, vagy az én ezer éves rutinom a nyerő? Sajna bealudtam picit a rajtot, de éreztem, hogy sokkal gyorsabb vagyok a többieknél.
Előttem úgy éreztem, hogy minden ugratón és leérkezéskor hozzáérek Ádámhoz, mert picit más stílusban ugrunk, míg a kanyarokban ügyesen zárta a szögeket, ami a tempó és a ritmus rovására ment nálam.
Ekkor a nagy ugratón korrigáltam a levegőben, hogy ne érjünk össze, de az így rövidre sikerült ugráskor egy előreszaltóval dobott le a motor magáról.
Gondolom pont blokk aljával találtam meg a leérkező élét és 0 rugóúttal nem is volt más lehetőségem, mint visszapattanni. Első pillanatban éreztem, hogy baj van a lábammal, de továbbmentem kuplung nélkül. Ha a lábam nem fájt volna annyira, talán a továbbjutás is simán mehetett volna még. Ezzel nekem vége is volt a versenyhétvégémnek, mert biztos voltam a kettős törésben. Soha nem jöhet persze ez jókor, de a munkámra tudok koncentrálni most határozottabban. A kórházat meg kell dicsérnem, mert szakszerűen és gyorsan elláttak, másnap délre már a kórteremben pihentem csavarral lábfejemben. Ezt a kis videót a futamról találtam, remélem nem sértek szerzői jogokat, ha megosztom:)
https://www.youtube.com/watch?v=QcFF5ne8wuk
Az idei évem most úgy tűnik nem úszik el a sérülés miatt, mert szerintem a hat hetes gipszből csak négyet kell letöltenem…!?
Képeket ismét KeKének köszönjük!
