Remek cím után zavarbaejtően vicces folytatás lehetne az elvárható, de így a rám nehezedő nyomás miatt félek az elbukástól, tehát maradok megszokottan komoly:) Jó cikkíróként kezdhetném az időjárásról szóló bevezetéssel, majd a szervezők magasztalását követően a mezőny dicséretével. Hja, sokan voltunk, jó is volt a pálya, sikerült is a rajtom, tehát unalmas is lett a verseny sablonfolytatással. Ennyire azért nem volt egyszerű viszont! A felvezető kör után ki kellett venni egy egynyomos felfelét, mert volt kinek 30percig tartott a kb. 7perces kört teljesíteni miatta. Kerülőút hiányában pedig postai sorbanállós jelenetek ismétlődhettek volna meg körönként. De azért egy szívatás benne maradt, így a második körben már a patakmeder oldalán közlekedve kerültem az első lekörözötteket és izgulva hajtottam át a lápon... Következő körben is sokan emlegethették felmenőim, mert komplett sort előztem a partoldalon lefelé, de muszáj is volt, mert Alma(Varga Ákos) nem is volt annyival mögöttem, hogy hátradőlve kivárhattam volna sorom... Eléggé sok fejtörést okozott ez a szakasz a rendezőknek, akik próbálták szerencsétlen beragadt "rájdöreket" kicibálni a derékig érő nem tejfelből, szóval az ötödik körben már rövidített nyomvonalon folytattuk a versengést... Ha már annyit emlegetem a szerencsét, hát eszembe jutott még egy történet...halálra tudom unni magam, ha rövid a pálya, mert oly sok kört tenni meg két óra alatt nem a szó jobbik értelmében szédítő érzés. Viszont a domboldalban kijelölt cross jellegű szakasz, ami a teljes kör majd felét adta jó ívekkel és érdekes ugratókkal volt "tarkítva"! Nem unatkoztam, sőt pár helyen kihívást is találtam még a második óra folyamán is:)) A nagy tempó miatt én hamarabb kijöttem tankolni, hátra is csúsztam két hellyel, de mondtam magamnak, hogy legalább versengünk cseppet! Az erdei szakaszon meglepetésemre gyorsan utolértem Almát és amint a cross részhez értünk, ki is fogyott az üzemanyag motorjából és tartalékra kellett állítania...a nagy csata ezennel eldőlt. Következő körben Szatyina Gabit értem utol az erdőben, aki annyira meglepődött ezen, hogy azt gondolta, hogy lekörözöm pont és udvariasan el is engedett...amin viszont azért én is meglepődhettem:) Innentől gazdaságos motorozást produkálva három perces előnnyel élveztem az esőt(idő közben elkezdett szemerkélni). A lekörözöttekkel vívott egyenlőtlen küzdelmek adta adrenalin-flasheket is ízlelgethettem, mert többször találkoztam itt ilyen szituációval. A gyors pálya,sok lekörözéssel állandósult veszélyforrásként lép elő. Kedvencem egy homokos-kavicsos feljárón bizonytalanul közlekedő fióka volt...én óvatosan egy legalább 10méterrel jobbra eső nyomot választottam a feljutáshoz, nehogy véletlenül a hátán landoljak. Erre szerencsétlen pára, olyan egyensúlyvesztéssel ért fel az ideális nyomon, hogy ijedtében gázt húzva pont oda sodródott, ahol én landoltam...én nem estem el, csak a könyökömről ugrott le hirtelen a bőr meg egyidejűleg a pumpa bennem fel...de miután hallottam a tankolásnál, hogy panasz is érkezett rám, hogy én direkt ki akartam tenni valakit, hát ehhez most akad egy kis hozzáfűznivalóm reggelire:) Hobbiként motorozok. Imádom a sportot. Az ellenfeleimet sem raknám ki. Aki tudja milyen tapasztalatom van pedig ebben a témában az nem is gondolná. Ekkor viszont felteszem a kérdést: az, aki a kört kapja tőlem, az miért gondolja, hogy velem kell párbajoznia?! Az erdőben volt egy arc,akit a bejáratnál értem utol és egészen a szakasz végéig az életét kockáztatva menekült miközben eleinte baráti kiabálásom már valószínűleg szitkozódássá torzulva követte. Elértünk a cross rész kezdetéhez, ahol éppen hogy úgy tudtam kikerülni, hogy majdnem a susnyásba is beküldött...utána majd természetes, hogy oktatási szándékkal is ráhúzom a kormányt! Oda kéne figyelni fiúk, tudnám javasolni! De ennyit a témáról, mielőtt arra gondolna bárki, hogy ez nekem örömet okozna... Mindenesetre jól elfáradtam, jól esett hazafelé a zenehallgatás.
Közben már nyilvánvaló tény hírré érett, az eddig támogató Kawasaki importőr barátom átadta a céget az Ivanics-csoportnak. Most, hogy ez a jövőben versenyzésem hogyan fogja befolyásolni, azt még nem tudom!
Fotókat köszönöm Keké-nek...ha most még nem látjátok, az nem a rendszer hibája, hanem még nem töltöttem fel:)
