Ismét történt valami:) Írok hát...
Az Európa Kupa második fordulója...a pálya a Szlovákok ízlésvilágát tükrözi, így a bukott Lengyel futam után esélytelenül belepislogok az "elit" küzdelmébe. Esélytelenségemet tetézte az igazi endurosok erőssége, a felhőszakadás utáni dagonya. Itt én ugyan eltalálok, de mivel nem ebből élek, így a kockáztatási hajlamom jóval alacsonyabb a fák között, amiből a tempót is sejteni lehet...majd fél perccel ment jobbat az Eb menő Marek...mindemellett a második kör negyedétől az elakadt másodosztályú mezőny kerülgetése vett ki sokat lelki erőmből, mivel egynyomos felfelékben hangyabojszerűen feltorlódott reményvesztett motorosokra várakozni nem versenyélmény...mindemellett új karriercsúcsot is sikerült felállítanom, az egy versenyre számított pereceket mérve. Körönként átlagosan egy bukás...persze volt mélypont 1kör/3-as szorzóval...volt bíztató részeredmény nagy buktával(nem szilvás) ízesítve:) Most végre fáj a jobb térdem is egy nem ruhaszerű zakótól...de szerencsésnek mondhatom magam, hiszen mindezek ellenére. 4.hely a hátam közepére sem kívánt pályán...1.hely a Magyarok között, hol az utánam befutó már két kör hátránnyal büszkélkedhetett. Tanulságos is volt, hiszen végigcsináltam és kis szerencsével a dobogó is összejöhetett volna..de ami látszik, hogy egy jobb felkészüléssel -ahogy sejtettem is-a szériát is meg lehetne nyerni. Motorom szuperül működött, rugózásom is tökéletes volt, hála Havasi Dr-nak:), szóval élmény volt utólag visszatekintve...a friss levegő, az eső utáni erdő illata, a kihívás és néhány szép előzés.
