Egy évben csak négy-öt kedvencnek nevezhető versenyt szoktak rendezni. Sóskút annak ellenére kiérdemli ezt a címet, hogy eddig már (ideit is beleértve) kétszer fogyott ki a benzinem. Cserébe nagyot harcoltam a Szlovák Eb esélyes kettőssel úgy ,hogy az utolsó körben még elsőként haladtam át a célvonalon! Mondjuk ezt csak később tudtam meg, mert sajnos családi segítőim gyengélkedtek, így a táblázás és a tankolás hiánya a verseny elvesztését hozta... Történt ugyanis, hogy a rajtnál nem indult a motorom és a mezőny végéről küzdöttem föl magam a második helyre. Lassan ment a tankolás és majdnem két percesa hátrányom volt az éllovas Svitkóval szemben. Utolsó körre ő kijött tankolni, amit én nem tudtam, csak azt, hogy jön mögöttem valami "gyorslábú"... Ez nem is lett volna baj, de mivel azt az információt kaptam, hogy két perces hátrányom van, és a köridőim alapján már ez lenne az utolsó köröm. Viszont az élen álló még a két óra lejárta előtt be fog futni és még egy kört kell majd így teljesíteni... A gyorslábú Szlovákot így elengedtem, aminek következtében 2 másodperccel hamarabb ment át a célon, minthogy letelt volna a két óra!!! Ha küzdeni kezdek....feltartom picit...simán nyerhettem volna, mert a befutó előtt már nem volt sok alkalom az előzéshez. De a plusz egy körre már nem volt benzinem. Kissé borús hangulatomban gyors pakolás után haza is mentem. Így negyedik lettem,hogy nem fejeztem be az utolsó kört...
