Ez rendesen "elszállt" cím most nem a túlzásról szól... Az időjósok ígértek mindent a vihartól a napszúrásig. Végül 50%-ban igazuk is lett, mert a szombati kétórás versenyre gyönyörű strandidő és kemény, jó pálya várt minket. A tizenhárom perces pálya, mondjuk túl látványos nem lehet, mert a cross rész csak két perc, a többi az erdőben illetve a homokbányában "telik el". Az esőre készülve beüzemeltük a cross gépemet Havasi Zolival karöltve, hogy ne legyek hátrányban az enduróm "súlyfeleslegéből" fakadóan. Egész jól sikerült a bemutatkozása, hiszen lázas betegen egy energiaminimumra való törekvéssel is nyerni tudtam. Bár többször kiálltam inni, mert a torkom iszonyatosan fájt mikor kiszáradt...és az utolsó két kört már nyugisan végigturistáskodhattam:) Ami lehet, hogy nem szép, hogy megálltam a cél előtt, ne kelljen még egy kört teljesítenem, mert már picit kezdtem "csillagokat" látni...így szorosan Szatyina előtt értem célba a két óra lejárta után néhány másodperccel.... Túléltem és a következő napi 5órás XC-n elmélkedtem, hogy bíznom kell abban, hogy Csorba Áky a jobbik formájával érkezik és nem kell kihajtanom magam betegen. Így is lett szerencsére, illetve külön segített nekünk Solymosi Gyuri betegsége, aki így nem tudta vállalni a küzdelmet ellenünk. Cserébe viszont a fiatal tehetség Pethő Ádám kezdett remekül és vezette is a mezőnyt beállásomig, majd sajnos szerencsétlenül bukott és a mentőben végezte a napot a szombati dobogó után...ezúton kívánok neki jobbulást! Az időjósokra visszatérve...megjött az igazuk másik fele is, hatalmas zivatarral kezdődött, majd néhány futó zápor és a befutóra "özönvíz" is megérkezett. Szerencsére ennek a pályának főleg homokos talaja elitta a vizet és csak néhány vízes átkelővel kellett megküzdenünk a 7 percesre rövidített pályán... Nem lettem volna beteg, még élveztem is voln....párszor kigyúlt a cross pálya és test-test elleni harc hiánya, melyet csak egyszer enyhített régi-még junior 125ccm-es ellenfelem- Vaska Kálmi hibája, mikor leköröztem, ő jobbra kihózódott az ideális gumiátkelés ívére, én meg belülről gondoltam elhaladni mellette nagy gázzal...de a csúszós talaj, fáradsággal összefogva elém kormányozta...hm...picit megijedtem, de szerencsére csak a kormánya állt be picit a bordáim közé, de nem estem el, csak ő... Verseny után rendes volt, odajött és elnézést kért, ami ilyenkor gesztusértékű dolog, mert harag nincs, hiszen ismerem milyen amikor már csak a lélek visz előre. Bár barátnőm még lehet, hogy neheztelni fog rá, mert kaptam tőle szülinapomra egy feliratozott mezt, mely ezt az ütközést egy 2x20cm-es szakadással jelezte...:(, tehát jó anyagból van az ember:):)
