Bakonynánára került a sor...kedvelem a nehéz terepeket, a monszun időszaknak köszönhetően ez eléggé horrorra sikeredett. A felvezető kör majd fél óráig tartott, amiből lehetett érdekes következtetéseket levonni! A vizes átkelők előtt mindig összeszorult a gyomrom, és egy mély sáros iszpfürdő is aggodalomra adott okot, de sikerült a felszínen maradnom..:)) Procross felirat még ugyan nem látható a ruhámon, de legalább az életérzés már átjött...a Fox márka már hozzám nőtt majd 8 éve!
A rajtot Varga Alma Dakar Ákos vitte el, majd fél körnél megelőztem, de az erdei szakaszon nem tudtam ellépni tőle, így ismét a második helyre kerültem. Hirtelen stratégiaként jó ötletnek tűnt, hogy megnézem merre megy az átázott taljú erdőben...majd ebből tanulva és egy hibáját kihsználva már egy perc előnnyel kezdtem a harmadik kört..szuper volt, csak a sok lekörözött versenyzők okoztak fejfájást. Sajnos nincs szeme senkinek hátul, így gyakran meg akarják mutatni nekem is, hogy nehéz előzni az erdőben...ezeket soha nem jegyzem meg, de most érdekesen egy sáros oldlazóban "vette fel velem a kesztyűt" egy suzukis, aki már a leckét is meg akarta tanítani nekem....megállt az egyetlen járható nyomban és nem tetszését fejezte ki hangoskodásom miatt(hogy illene elengednie). Vicces de nem értettem...bár minek is mindenre tudni a választ...
Másnap már kicsit egyszerűbb volt az ötórás verseny...Csorba Áky jól nyomta, és a pálya kikerülte a nagy dágványokat is...a végére jól elfárdva kapta meg a körét a másodikként beérkező páros...
