Szuper időnk volt. Gyönyörű napsütés és tökéletes talaj fogadott minket. Nem használták már régóta a cross részt, de ez legalább bizonyította, hogy senki nem edzette be magának a pályát. Kíváncsian vártam, hogy mennyire kell sietősre fognom a tempót, mert Nagy Alex(MX 2 második és Junior bajnok) képviselte a crossosokat…bár az ő termete pár igazi endurós részen nem számít előnynek..de nagyon ügyesen motorozik. Nem akartam esélylatolgatásba menni, de az, hogy szériamotorral érkezett, az borítékolta már, hogy nem lesz könnyű dolga velem felvenni a versenyt. Ellenben Szatyina Gábor és Solymosi Gyuri jól mentek végig, de annyira jó most minden a motoromon, hogy nem is izzadtam meg…csak az idegrendszerem sínylette meg a sok lekörözést. Normál esetben tisztában vagyok, hogy akármennyire is segítőkészek a lekörözöttek, olyan tempóban nem tudnak az erdőben félreállni, hogy ne tartsanak fel. Ez nem is lett volna baj, de nem igazán voltam helyesen informálva, hogy milyen az előnyöm, és a bemelegítés első mozdulatánál a letört porc besodródott az ízületbe, így minden mozdulat borzalmasan fájt. Nem tudtam letenni a lábam, ha földet ért, az késszúrással ért fel. Ilyenkor a türelmem megszűnik működni…van amikor valaki olyan helyen akar elengedni, ahol egy ember sem fér el könnyen. Akkor ne feledkezzünk meg azokról, kik azt gondolják, hogy versenyezni kell velem a pozícióért..majd azok, kik elengednek és amikor melléjük érsz akkor ráddőlnek –ezzel behorpasztják a kipufogódat- majd a nézőkről, akik bambulás közben úgy mennek át előtted, hogy majdnem elgázolod őket…ehhez még hozzájött a tankolásnál egy benzinfürdő a motoromnak, egy ital nem megtalálás…szóval nem éreztem jól magam. Mindez persze a térdfájásom miatti dühömmel együtt tette csak pokollá a hangulatom. Most mikor már ezeket a sorokat pötyögöm, már tudom, hogy egy sima rutinműtét kell csak…bár azért még ez nem dob fel. Mindegy, ebből is tanultam, simán a lazáskodásomnak köszönhettem ezt a sérülést. Nem figyeltem jól(Pannonhalma, célegyenes vége) a fékúton és elváltottam magam. Így amikor a gázhúzás kellett volna, hogy kiemelje az elejét a nyomból, jött a „fáziskésés” az alacsony fordulatszám miattL Most meg csámpázhatok három hétig…meg a Teremcrosson is csak nézősködni fogok csak…pedig ott szeretek versenyezni. Olyan a hangulat, hogy még én is izgulok! Borka Jani nagyon jó versenyző, de valahogy a szűk kanyarok és az első fékezés nekem mindig egészen tűrhetően ment…:), így biztosan megint jó meccset hozhattunk volna „tető alá”. Ő is sajnálja, biztos:)