Hm...sokat nem is kéne írni erről, de úgy látszik, csak akkor nyerítek erőt, ha valami gond is van:) No, az volt most!
Készültem időmhöz mérten sokat, hiszen úgy éreztem, hogy a mostani motorommal gyorsabb tudok lenni...Az Európa-Kupa jól is hangozhatna a nevem mellett, de a kiváncsiság döntött az utazásom mellett. Sajnos időm a motor felkészítésére nem volt elég, de egy mosás és gumiszerelés után péntek reggel útra keltem segítőmmel. Péntek és 13. Pofagép becenévre hallgató barátom mit sem sejtve nekivágott a mostanra nyugodtan borzalmasnak mondható útnak. Előzetesen 640km-el számoltam 10 órás menetidőt. (ez volt a csalogató email) Reggel a biztonság kedvéért bepötyögtem az útvonaltervezőbe és 890km-re hízott rögtön a táv. Ez nálam a fájdalomküszöböt erősen túllépő menetnek hívható, főleg hogy Lengyel testvéreink nem az autópályaépítésből vizsgáztak a rendszerösszeomlásuk után...Kb 50km-t tehettünk meg a Lengyel-honi autópályaképződményeken...a többi mint a Sopron felé vezető főút, csak tele terelésekkel és forgalom irányító lámpákkal...balesetekkel fűszerezve!! A cseh határig 5 óra kellett, onnan még fennmaradó 466-ra 10!!! Katowice után csak azért nem fordultam vissza, mert tavalyi sorozatot betegség miatt nem vállaltam, így idénre nyomósabb okra lett volna szükségem. Picit megtörve, 80km-re Varsó előtt olyan dugóba álltunk, hogy a Pofagéppel történt esélylatolgatáson könnyesre röhögtük már magunkat elkeseredettségünkben: "158km a célig...az már semmi...bár, ha odaérünk, akkor leszünk csak félúton....aha...azt írja ez a kretén gps,(aki mindenáron a még nem átadott autópályára akart terelni minket), hogy 3óra17perc csak....ja, az tényleg semmi! Hiszen 12órája jövünk csak...de egy teória jutott eszembe...hogy ahogy most haladunk, úgy ha egy kilóméter lenne a célig, akkor is végtelen idő alatt érünk csak oda...mert állunk 10perce..."" Szóval ez a kis beszélgetés már jó volt abban a lelki állapotban egy halálhörgésekkel tűzdelt röhögőgörcsre:)) De Valami csoda folytán átértünk Varsón és jól haladtunk a hátralevő 50km-es etapon, majd stop! Végeláthatatlan sor... Erre én rögtön visszafordultam és földúton kikerültem ki a többiek szerint 2órás sorbanállást. Na innen már tényleg egy ugrásra voltunk a megváltástól...még 1km, 150m és jobbra...lassítok és nézek jobbra, de egy végeláthatatlan szántóföld van csak arra...GPS és Igo házasságának törvénytelen gyermeke szaggatja hajókötél erősségű idegrendszeremet...nem törődve tovább megyünk egyenesen, de az út átvált földúttá, majd szántóföldön vagyunk megint! Hát, ha ez kell, legyen...megyünk, majd 5p múlva a semmi közepén 900km-re hazánktól járhatatlan dágvány ugrott a hibátlan útiterv elé! Mindegy a végére megtaláltuk, gépátvétel stb...egyszerű és gyors pálya...tegnapi semmilyen nyelven nem beszélő pincérnő képzelete szülött rendelésünk gyomromon egy jól bevitt ütéssel ért föl, de meg kell mondjam, nagyon finom volt az étel. Verseny előtt illik ugyanis könnyű ételeket fogyasztani, hacsak nem akarunk lassított felvételként mozogni...főleg én nem szoktam húst enni, hacsak nem muszáj...itt az volt...finom, de húúús...Belga mondta fénykorában: "hús-hús-hús...egyél húst, a zőccségektő leszel olyan mélabúús.." Akkor a verseny, végülis az a lényeg:) Szóval felvezetőkörben vettem észre, hogy a beszerelt kupplungbowdenem nem jó hosszúságú...a régi elszakadt...szóval csúszik a kupplungom. Nem tudom miért, de nem adtam fel rögtön, hanem indultam, hátha meggyógyul a versenyen:)))(Beszerelésnél még volt holtjáték, de miután bemelegedett, az elment vadászni) Le Mans-i rajttal másodikként fordultam, gyorsan az élre álltam és könnyedén igyekeztem kis előnyt kovácsolni max fél gázt húzva, mert akkor még nem fáj annyira a kupplungnak...a második körben az egyik Lengyel srác gurult el mellettem az egyenesben, aztán egy Szlovák, majd a harmadikban egy Cseh..így elég nemzetközi Magyartiprás után jobbnak láttam nem megfőzni az olajat és motort teljesen és rövid pakolás után indultunk "kudarcittasan"(új szóösszetételt szülve) a kis utunkra...legalább hétfőn tudjunk dolgozni, ha már majd' kétszázba került egy ilyen kirándulgatás... Hazafelé csak a tizenéves papír alapú térkép és a 2012es Igo harca volt esemény, melyből a kompromisszum dogmájának meghatározása jött világra(Zuzmó-tól indult még 2004-ből): "Ha az egyik azt mondja jobbra, a másik hogy balra, akkor nem az egyenesen a kompromisszumos megoldás" Lényeg, hogy szép tájakat láttunk, ahová gps nélkül sose kavarodtunk volna el. Így is csak 11órát utaztunk, ami becsülendő a kiutazás tükrében. Földrajzot ajánlom minden lelkes utazónak, ugyanis én Varsó földrajzi elhelyezkedését Krakkó-val kavartam, így eshettem ily rútul csapdába. Krakkóig ismerem mostantól a térképet, onnan más Óperencián túl van minden északi irányban!!!
Most, hogy lelkem kiönthettem nektek, megígérem, hogy őszre összekapom magam rendesen és valami jó cross bulin is odateszem magam, ha hagynak is picit edzeni!
A pályáról talán annyit, hogy nagyon élveztem volna, mert igazi cross jellegű minimálisan 6m széles technikás elemeket is bőven felvonultató bányamező volt, tele régi nyomokkal és hullámokkal. Nagyon gyorsnak kellett volna itt lennem, hiszen rengeteget motoroztam ilyen talajon. Picit frusztrált, hogy mindenhol orrost ugrok és nem tudok úgy átmenni a hullámokon, ahogy tudok...de mielőtt megkérdeznétek, igen, szeretek motorozni, mert azt a szabadságot, amit ott kapsz, sehol nem találod meg! Érteni is csak akkor lehet, ha csinálod, szóval hajrá!
ÜdvGrill
