Szégyen,de ez a név annyira összenőtt a Magyar történelem legbrutálisabb bankrablásával, hogy hajlamos vagyok elfeledni milyen szép kis romantikus városka ez a Vértes és Bakony lábánál.Régen én is Erste ügyfélként álltam sorban, és a biztonsági őr nem fogjátok elhinni mit olvasott a sarokban?! Le is akartam fotózni, de helyén volt a szeme mint az esze és ügyesen kimozgott a látószögemből. A könyv címe: "én lennék a móri mészáros?"!!! Pár éve történt mindez, de az érzés és nevetés íze a mai napig megvan:)
Mindegy, jó meleg volt és iszonytató nagy por. Életben csak az tartott- első körös hatalmas bukásom után-hogy minden célegyenes végén nyakamba öntöttek egy pohár vizet. Pálya amúgy élvezetes lett volna,de ilyen forróságban a locsolás se segít sokat. Nehéz is volt, extrém akadálysoron is izgalmas volt az átjutás és az erdei részek is élvezetesek voltak. Ennyi is-t még úgyse írtam...ez talán azt jelenti, hogy elálmosodtam!? Bizonyára... Szekeres kolléga ismét jól elkapta a rajtot, én hamar utolértem, de nem vettem észre egy tuskót a fűben szundikálni és ez megdobott...ebből én vállal hárítottam a fa köz eledési szándékát,majd kis motor és fejigazítást követően ismét Zsolt után eredtem. Befogtam izibe és mivel Ő nem szeretné,ha én nyernék(jogosan), hát kicsit keményebben előztem meg, de a sportszerűség határain belül természetesen. Aztán jött a félidős tankolás és még egyszer nekifutottam az előzés előkészítésének(O nem állt ki tankolni)...ami bő negyed-százéves tapasztalatommal sikeres volt. A befutóra Solymosi Gyuri is megelőzte még Zsoltit és kialakult a végleges sorrend is. Keke sajnos esküvői fotósként teljesített szolgálatot, így kérlek hunyjátok be szemeteket és képzeljétek ide a jobbnál jobb képeket:)
